A csomagpostánál ugyanúgy, mint a levélpostánál a súlyfokozat egyenesen arányos a küldemények ritkaságával. Tehát általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a súly annál ritkább a filatéliai objektum.
Ez a szállítólevél egy 6.4 kg súlyú belföldi csomaghoz tartozott, így nem számít különösebben ritkának, az igazán érdekes belföldi csomagok ebben az időszakban 10 kg felett kezdődnek.
IV. Károly volt az utolsó magyar király. Az 1916. december 30.án esedékes koronázási ünnepségre készült bélyegsorozat munkálatai nem haladtak megfelelően.
A kapkokodás egyik eredménye a korszak sztenderdjeitől elmaradt minőségű kivitelezés, valamint hogy a 10 és 15 filléres értékek színét összecserélték. Eredetileg a 10 fillér lenne a piros és a 15 fillér lila színű. Az itt látható fogazatlan párok sárgásbarna vízjel nélküli papírra készült próbanyomatok.
Érdekesség hogy Károly a magyar trónra IV. Károlyként lépett, de eközben I. Károly néven lett osztrák császár, és III. Károly néven horvát király.
A magyar 102 filléres táviratlap a magyar díjjegyes gyűjtés, és postatörténet nagy ritkasága. Összesen kevesebb mint 20 darabot ismerünk, beleszámítva a hasznélt és használatlan példányokat is.
BUDA / VIZIVÁROS ritka bélyegző az 1871. évi réznyomatos kiadás jelentősen elfogazott 5 krajcáros hármascsíkján. Buda és Pest csak 1873-ban egyesült, így 1872-ben két város volt. Viziváros külváros volt, de ma már a történelmi belváros része.
Az 1874. évi a 40 krajcáros réznyomású magyar távirda bélyegen az értékszám mögötti területen látványos nyomólemez kopás (jobb oldalt).
Az 1874. évi a 25 krajcáros réznyomású magyar távirda bélyegen, kopás helyett (lásd előző kép) túlfestékezés az értékszám alatt és felett.
Az 1874. évi kiadás ritka I. típusú 5 krajcáros értéke ritkán látható GYIMES-CSÍKSZÉK bélyegzéssel méghozzá zöldes színben.
Az 1874-1899. évi kiadás a magyar filatélia legnehezebb területe. Ez a 1888. évi 12 krajcáros stereo nyomat BEŠKA bélyegzéssel (napjainkban Szerbia) szállítólevél kivágáson látható, érdekessége a postakürt alatt látható lemezkitörés.
Bár régen a céglyukasztású bélyegeket a gyűjtők a kukába dobálták, napjainkban már a perfin bélyegek komoly gyűjtőtáborral rendelkeznek. Ez a korai gyűjtői viselkedés is magyarázza, miért lettek a perfin bélyegek ritkák. Különösen kedves szívünknek, ha a perfin bélyegeket küldeményen lehet megcsodálni. Az itt látható szállítólevelet a YOST írogép gyár magyarországi képviselete küldte Svájcba. A bal oldali szelvényre biztonsági okokból fel kellett ragasztani azt, mivel a csomagot lezárták, ennek köszönhetően a hat Y lyukasztású bélyeg mellett a cég levélzárója is fennmaradt. A colis postal küldemény tarifahelyesen 1 Korona volt, melynek a 6 bélyeges díjlerovása külön érdekesség. Tudniillik, a cégek magas értékű bélyegeket ritkán tartottak (ebből kifolyólag ritkák a magas értékú perfin bélyegek is), ezért feltehetőleg a Yost-nak sem voltak Koronás címletei raktáron, így a levélpostán használatos filléres címletekből válogatta össze az 1 Korona értéket.
A 2 kr benyomott bélyeg 4 fillérnek felelt meg, így a 6 fillér kiegészítéssel, megfelelt a 10 filléres tarifának. A díjjegyes lap válaszlapjának „újra” felhasználása elvileg nem volt szabályos, de a fennmaradt anyag azt mutatja, nem foglalkoztak ezzel a postán. A krajcár-fillér vegyes bérmentesítés 9 hónapig volt lehetséges (1900.01.01 – 1900.09.30.), és nem túlzás azt állítani, hogy ez az időszak a magyar postatörténet legkedveltebb időszaka.
Az 1900-as turul 6 filléres értékének 4 színvariánsa ismert, melynek története nagyon érdekes, de erről majd később írok.
A cikk a Bélyegvilág c. folyóirat 2022 márciusi számában jelent meg.
A postatörténeti gyűjtés savát-borsát mindig a ritkaságok adják, a megfejtésre váró küldemények és tarifák, lelkes postatörténeti gyűjtőként jómagam is ezeket keresem, kutatom. Így lettem figyelmes egy Németországba menő ajánlott küldemény címzésére, melyen a következő felirat volt olvasható: “Kedvezményes tarifájú könyv”, mely kedvezményes tarifáról korábban nem hallottam. A kutatás eredményeképpen a kérdésre az 1924. augusztus 28-án Stockholmban kelt egyetemes postaszerződésben és a hozzá kapcsolódó postai rendeletekben találtam meg a választ. Engedjék meg a Gyűjtőtársak, hogy megismertessem Önöket a könyvtarifával!
Könyvtarifával 1925. október 1-től (PTRT 1925 / 38) kezdve kizárólag külföldre lehetett feladni küldeményeket igen szigorú megkötések mellett.A küldemény tartalma lehetett:
A kedvezményezett országok köre a három kategóriában eltérő volt, de mi most csak a könyvtarifával foglalkozunk részletesen, melynek címzetti köre a rendelet megjelenésekor az alábbi országok lehettek: Argentína, Ausztria, Belgium, Cseh-Szlovákország, Franciaország, Lettország, Németország, Portugália, Paraguay és Uruguay.
A küldeményben csak a kiadóvállalat saját kiadásában megjelent könyvek teljesen új, használatlan példányát lehetett elhelyezni. Például “a Franklin-Társulat csak olyan könyvküldeményt küldhet fenti díjkedvezmény mellett, amely saját kiadásában jelent meg s ez a könyv címoldalának alján [vagy a könyv hátlapján] fel van tüntetve”.
A rendelet kihirdetésekor érvényes tarifa:
Azonban nem csak a küldemény tartalmára és a címzett országra vonatkoztak korlátozások. További megszorítás volt a feladót illetően is: a tarifát csak olyan könyvkiadó vállalat vagy annak fiókja vehette igénybe, ami az illető postahivatal illetékességi területén volt.
A határozat alapján tehát léteztek Korona inflációs küldemények, noha sajnos ilyennel eddig még nem volt szerencsém találkozni.
A kedvezményes díjszabás a postaegyezmény alapján mindig az aktuális külföldi nyomtatvány tarifának az 50%-a volt, a későbbiekben azzal együtt változott.
Mint ahogy azt a bevezetéséről szóló rendeletben olvashatjuk, könyv fajtájú küldeményeket kezdetben mindösszesen 11 országba lehetett küldeni. A nyomtatványokkal megegyező módon bármely kiegészítő szolgáltatást igénybe lehetett venni (ajánlás, express, légiposta stb) a könyvküldemények esetében is. A kedvezményezett országok köre az idők során többször módosult: először bővült, majd a háború kitörése után szűkült. A PTRT 1926 / 61. száma már 26 kedvezményezett országot sorol fel (például a viszonylag belátható távolságra lévő Görögország vagy Saarvidék mellett olyan távoli egzotikus államokat is, mint Elefántcsontpart vagy a Somálai partvidék). A jelenleg ismert utolsó bővülés a Balti-tenger partján fekvő Danzig csatlakozása 1930. május 15-én (PTRT 1930 / 20.).
Az 1927. január 1-től, a Pengő bevezetésétől érvényes díjszabás az ekkor már 25 társult országot számláló címzetti körbe:
A kedvezményes külföldi könyvtarifa tehát a mindenkori külföldi nyomtatvány díjszabásához volt kötve és azzal együtt változott, illetve az aktuális háborús helyzet alapján a kedvezményezett országok köre is szűkült. Ebből következik, hogy érintette az 1941. szeptember 15-től érvényes nyomtatvány tarifa változás is, mely során a következő díjszabás lépett életbe:
Egyéb külföldre küldött kedvezményes tarifájú küldemény címzettje ekkor már az összes UPU (Universal Postal Union, azaz Egyetemes Postaegyesület) tagország lehetett.
A belföldi könyvtarifa bevezetésének dátumát sajnos nem találtam meg, a legkorábbi, amit leltem, 1941 augusztusából.
| 100g-ig | 4f |
| 250g-ig | 8f |
| 500g-ig | 12f |
| 1000g-ig | 16f |
| 2000g-ig | 32f |
| 3000g-ig | 48f |
A tarifa 1943. július 1-től (PTRT 1943 /32.) változott a következők szerint:
| 100g-ig | 6f |
| 250g-ig | 10f |
| 500g-ig | 16f |
| 1000g-ig | 24f |
| 2000g-ig | 40f |
| 3000g-ig | 60f |
1945. július 2-től kezdődően a kedvezményes könyvtarifa hivatalosan is megszűnik, annak kiváltásáról a PTRT 1945 / 6. szám rendekezik: “E küldeményekre a jövőben a nyomtatvány díjak érvényesek.” A Forint bevezetésekor a könyvtarifa történetében is új fejezet kezdődött, és bár az 1945-ös megszüntetés után újraindult, kizárólag belföldi forgalomban volt használható.
Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén