A távolságmérés ma az internet segítségével gyerekjáték: az ember csak beír két települést, kiválasztja, hogy közúton vagy légvonalban szeretné megkapni a kívánt eredményt és már végzett is. De vajon hogy működött ez az 1850-es években?
Honnan tudta a XIX. század közepén egy postamester, milyen értékben kell bélyeget felragasztani egy levélre, mikor nemhogy internet nem volt, de még az egységes díjnégyszögrendszer (Taxfeld) sem került bevezetésre?
A kérdésre a választ a közelmúltban egy régiségboltban találtam meg, ahol a kiscelli postahivatal számára készült érdekes táblázat akadt a kezembe, mely tartalmazza a környéken érvényes tarifákat. Az a tény, hogy egy ilyen csodálatos postatörténeti darab a mellékelt képen látható szép állapotban fennmaradt, igazán figyelemreméltó, és csak buzdítani tudom a gyűjtőtársakat, hogy az interneten elérhető bélyegboltok és árverezőházak tengernyi kínálata mellett ne feledkezzenek meg a régiségboltokról és antikváriumokról sem.
A táblázat négyes csoportosítást tartalmaz a postai díjazás szerint:
- Azon postaállomások, melyek 10 mérföld távolságon belül vannak: 3 krajcár.
- Azon postahivatalok, melyek 10 mérföld távolságon belül vannak, és a kiscelli postakerülethez tartoznak: 2 krajcár (helyi / külterületi küldemények).
- Azon postahivatalok, melyek 10-20 mérföld közötti távolságban vannak: 6 krajcár.
- Minden egyéb belföldi cím esetén a levél díja 9 krajcár.
A fenti díjszabásban megjelölt díjak latonként értendők, természetesen a nehezebb (több latos) küldeményekre a fenti díj egyenes arányosan az alapdíj többszöröse. A levélpostai forgalomban 1865. december 31-ig az úgynevezett bécsi lat volt használatban a súly mérésére (belföldön), mely a bécsi font 1/32-ed része volt, tehát 1 lat = 17,5 gramm. Ezt váltotta fel a vámfont / vámlat, majd 1873 / 1874-től a kilogramm / gramm mértékegységek használata.
A díjtáblázat valamikor 1850 és 1865 közötti időszakból maradhatott fent, erre pedig abból következtethetünk, hogy a táblázat szövegében 1850-ben megjelent bélyegek már említésre kerültek. A végdátumnak további konkrétumok híján azért jelölhetjük az 1865-öt, mert a díjövrendszert a levélpostai forgalomban 1865. november 15-én szüntették meg.
A szövegben említett mérföld alatt az osztrák-magyar postamérföld értendő, mely hosszmérték egyenlő 4000 bécsi öllel. Egy bécsi öl 1,896 méter, tehát 1 postamérföld = 7,5859 km.
Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy A magyar bélyegek kézikönyve („feketekönyv”) 80. oldalán megadott táblázat alatt szereplő átszámítás helytelen. Kérem, mindenki javítsa ki a fentiek alapján a kézikönyvében!
Érdemes külön megemlékeznünk a kézbesítési terület fogalmáról (a táblázat 2. oszlopa):
- Azon településeket értjük ez alatt, melyek saját postahivatallal nem rendelkeztek, így kézbesítési szempontból egy környékbeli nagyobb településhez tartoztak.
- Külterületnek is nevezték, ismerős lehet a külterületi expressz tarifa elnevezésből is.
- A külterületre küldött helyi tarifás levelek minden esetben a normál helyi küldeményekhez képest többszörösre értékelt ritkaságok. Például a Kiscellen helyi tartifával feladott küldemény, melynek címzettje valamelyik külterület volt, mondjuk Baba vagy Adorján, jóval borsosabb áron kel el egy árverésen, mint az a helyi tarifás küldemény, melynek címzettje és feladási helye is Kiscell.
Tehát a postamestereknek nem kellett a küldemények feladásakor a távolságot méricskélni, elég volt a kapott táblázat szerint kikeresni a címzett községet. Ez lehet az oka, hogy az adott időszakban a küldemények távolság szerint jellemzően helyesen vannak bérmentesítve.
A postai távolságszámítás témája iránt érdeklődőknek javaslom elolvasni Orbán Ferenc részletes tanulmányát a Philatelica 1988. / 1. számában, mely a MAFITT oldaláról ingyenesen is letölthető.
A cikk eredetije a Bélyegvilág c. folyóirat 2022 áprilisi számában jelent meg.