Az egyik nagy kedvenceim a XIX. századi díszes borítékok. Ez a hattyú péládul egy teljesen átlagos boríték hátoldalán bújt meg.
Kategória: Postatörténet 1 / 2 oldal
A háború utáni ínséges időszak a posta működésében is megmutatkozott, így a készpénz bérmentesítések is gyakoribbá váltak a papír / bélyeghiány miatt. Ilyen esetekben mindíg szerepelnie kellett a postai ellenőrző számbélyegző lenyomatának (esetünkben 6297) is a küldeményen, hogy a visszaéléseket megnehezítsék. Ez a bélyegző nemcsak a postahelyet, hanem a postás személyét is egyértelműen azonosította.
A gépi bérmentesítés, melyet magyarul helytelenül francotyp bérmentesítésnek szokás nevezni, pedig a francotyp csak az egyik gyártó volt a sok közül, szállítólevélen nem gyakran fordul elő. A Bérczi D. Sándor kézimunka kereskedés francotyp (ez tényleg francotyp géppel készült bélyegzés) bélyegzése egyébként sem sűrűn látható. A másik képen Bérczi D. Sándor cégtáblája látható.
Van egy gyűjteményem a képen látható, a Siegel Aukció következő árveréséből szemlézett darabhoz hasonló borítékokból, de azok csak magyar borítékokat tartalmaznak. Ezeket később majd ide is felteszem. A gyűjteménybe csak olyan darabok kerülnek be, ahol a címzés sorai bele vannak komponálva a képbe.
Az itt látható darabon nem csak a címzés, de még a bélyeg is része a műalkotásnak – remek darab.
(A poszt nem szponzorált tartalom.)
A postatörténeti kutatás a detektívmunka egyik formája.
Ezen az első magyar inflációs regisztrált borítékon igazán a feladó címere az érdekes, mely rámutat arra, hogy társadalmi környezet néha izgalmasabb, mint a postatörténeti rész. Ha alaposan megnézi az ember, látható az Aranygyapjas Rend kitüntetése a címer körül. A rendnek összesen 31 magyar tagja volt, és az egyetlen, aki akkor még élt, Batthyány-Strattmann László, a „szegények orvosa” volt…
(Nem vagyok címerszakértő, ezért ha tévedek, kérem írja meg a helyes választ.)
Az 1930-ban kiadott feláras magyar Szent Imre sor 8 + 2 filléres bélyege. Imre a magyar trón örököse volt, de egy vadászbalesetben fiatalon életét vesztette. Egyes források szerint nem is baleset történt…
A Szent Imre 8 + 2 filléres feláras alkalmi bélyeg ritka köznapi felhasználása szállítólevélen.
A szállítólevelek másik érdekessége, hogy a rajtuk szereplő bélyeg-kombinációk minden esetben köznapi felhasználásnak számítanak. Ennek az az oka, hogy a szállítólevelek a postán maradtak megőrzés céljából, így a rajta lévő bélyegeket nem kaphatta meg a címzett.
Az Első inflációs pénzromlás hatására a posta felülnyomta a 250 filléres bélyegeket 2000 Koronára, ez nyolcszázszoros felértékelést jelentett. Az itt látható nyolcastömb bal szélén papírfelhajlás miatt látványos elfogazás alakult ki.
Az előző képen látott 2000 korona felülnyomású hivatalos bélyeg, 1924-ben távolsági ajánlott borítékon felhasználva:
A csomagpostánál ugyanúgy, mint a levélpostánál a súlyfokozat egyenesen arányos a küldemények ritkaságával. Tehát általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a súly annál ritkább a filatéliai objektum.
Ez a szállítólevél egy 6.4 kg súlyú belföldi csomaghoz tartozott, így nem számít különösebben ritkának, az igazán érdekes belföldi csomagok ebben az időszakban 10 kg felett kezdődnek.
Bár régen a céglyukasztású bélyegeket a gyűjtők a kukába dobálták, napjainkban már a perfin bélyegek komoly gyűjtőtáborral rendelkeznek. Ez a korai gyűjtői viselkedés is magyarázza, miért lettek a perfin bélyegek ritkák. Különösen kedves szívünknek, ha a perfin bélyegeket küldeményen lehet megcsodálni. Az itt látható szállítólevelet a YOST írogép gyár magyarországi képviselete küldte Svájcba. A bal oldali szelvényre biztonsági okokból fel kellett ragasztani azt, mivel a csomagot lezárták, ennek köszönhetően a hat Y lyukasztású bélyeg mellett a cég levélzárója is fennmaradt. A colis postal küldemény tarifahelyesen 1 Korona volt, melynek a 6 bélyeges díjlerovása külön érdekesség. Tudniillik, a cégek magas értékű bélyegeket ritkán tartottak (ebből kifolyólag ritkák a magas értékú perfin bélyegek is), ezért feltehetőleg a Yost-nak sem voltak Koronás címletei raktáron, így a levélpostán használatos filléres címletekből válogatta össze az 1 Korona értéket.
A 2 kr benyomott bélyeg 4 fillérnek felelt meg, így a 6 fillér kiegészítéssel, megfelelt a 10 filléres tarifának. A díjjegyes lap válaszlapjának „újra” felhasználása elvileg nem volt szabályos, de a fennmaradt anyag azt mutatja, nem foglalkoztak ezzel a postán. A krajcár-fillér vegyes bérmentesítés 9 hónapig volt lehetséges (1900.01.01 – 1900.09.30.), és nem túlzás azt állítani, hogy ez az időszak a magyar postatörténet legkedveltebb időszaka.
Az 1900-as turul 6 filléres értékének 4 színvariánsa ismert, melynek története nagyon érdekes, de erről majd később írok.
