Classic and classical

Kategória: Postatörténeti karcolatok

aranygyapjú rend

Postatörténet, mint detektívmunka

A postatörténeti kutatás a detektívmunka egyik formája.

Ezen az első magyar inflációs regisztrált borítékon igazán a feladó címere az érdekes, mely rámutat arra, hogy társadalmi környezet néha izgalmasabb, mint a postatörténeti rész. Ha alaposan megnézi az ember, látható az Aranygyapjas Rend kitüntetése a címer körül. A rendnek összesen 31 magyar tagja volt, és az egyetlen, aki akkor még élt, Batthyány-Strattmann László, a „szegények orvosa” volt…

(Nem vagyok címerszakértő, ezért ha tévedek, kérem írja meg a helyes választ.)

aranygyapjú rend levél

Magyar perfinek szállítólevélen

Bár régen a céglyukasztású bélyegeket a gyűjtők a kukába dobálták, napjainkban már a perfin bélyegek komoly gyűjtőtáborral rendelkeznek. Ez a korai gyűjtői viselkedés is magyarázza, miért lettek a perfin bélyegek ritkák. Különösen kedves szívünknek, ha a perfin bélyegeket küldeményen lehet megcsodálni. Az itt látható szállítólevelet a YOST írogép gyár magyarországi képviselete küldte Svájcba. A bal oldali szelvényre biztonsági okokból fel kellett ragasztani azt, mivel a csomagot lezárták, ennek köszönhetően a hat Y lyukasztású bélyeg mellett a cég levélzárója is fennmaradt. A colis postal küldemény tarifahelyesen 1 Korona volt, melynek a 6 bélyeges díjlerovása külön érdekesség. Tudniillik, a cégek magas értékű bélyegeket ritkán tartottak (ebből kifolyólag ritkák a magas értékú perfin bélyegek is), ezért feltehetőleg a Yost-nak sem voltak Koronás címletei raktáron, így a levélpostán használatos filléres címletekből válogatta össze az 1 Korona értéket.

Vegyes bérmentesítésű díjjegyes lap Franciaországba

A 2 kr benyomott bélyeg 4 fillérnek felelt meg, így a 6 fillér kiegészítéssel, megfelelt a 10 filléres tarifának. A díjjegyes lap válaszlapjának „újra” felhasználása elvileg nem volt szabályos, de a fennmaradt anyag azt mutatja, nem foglalkoztak ezzel a postán. A krajcár-fillér vegyes bérmentesítés 9 hónapig volt lehetséges (1900.01.01 – 1900.09.30.), és nem túlzás azt állítani, hogy ez az időszak a magyar postatörténet legkedveltebb időszaka.

Az 1900-as turul 6 filléres értékének 4 színvariánsa ismert, melynek története nagyon érdekes, de erről majd később írok.

Postal Stationery to France

A magyarországi postai könyv tarifák 1925–1945 között

A cikk a Bélyegvilág c. folyóirat 2022 márciusi számában jelent meg.

A postatörténeti gyűjtés savát-borsát mindig a ritkaságok adják, a megfejtésre váró küldemények és tarifák, lelkes postatörténeti gyűjtőként jómagam is ezeket keresem, kutatom. Így lettem figyelmes egy Németországba menő ajánlott küldemény címzésére, melyen a következő felirat volt olvasható: “Kedvezményes tarifájú könyv”, mely kedvezményes tarifáról korábban nem hallottam. A kutatás eredményeképpen a kérdésre az 1924. augusztus 28-án Stockholmban kelt egyetemes postaszerződésben és a hozzá kapcsolódó postai rendeletekben találtam meg a választ. Engedjék meg a Gyűjtőtársak, hogy megismertessem Önöket a könyvtarifával!

Könyvtarifával 1925. október 1-től (PTRT 1925 / 38) kezdve kizárólag külföldre lehetett feladni küldeményeket igen szigorú megkötések mellett.A küldemény tartalma lehetett:

  1. közvetlen a hírlapkiadó hivatalok által feladott hírlapok,
  2. tudományos és irodalmi társaságok által egymásnak küldött tudományos művek, illetve
  3. könyvkiadók által kiadott fűzött vagy bekötött könyvek (kivéve bármely reklámot).

A kedvezményezett országok köre a három kategóriában eltérő volt, de mi most csak a könyvtarifával foglalkozunk részletesen, melynek címzetti köre a rendelet megjelenésekor az alábbi országok lehettek: Argentína, Ausztria, Belgium, Cseh-Szlovákország, Franciaország, Lettország, Németország, Portugália, Paraguay és Uruguay.

A küldeményben csak a kiadóvállalat saját kiadásában megjelent könyvek teljesen új, használatlan példányát lehetett elhelyezni. Például “a Franklin-Társulat csak olyan könyvküldeményt küldhet fenti díjkedvezmény mellett, amely saját kiadásában jelent meg s ez a könyv címoldalának alján [vagy a könyv hátlapján] fel van tüntetve”.

A rendelet kihirdetésekor érvényes tarifa:

  • 50 grammonként 400 Korona,
  • ettől megkülönböztetett díj volt használatban az Olaszországba menő, a könyvkiadók által közvetlenül feladott könyvtarifás küldeményekre vonatkozóan, mely díj 50 grammonként 600 Korona volt.

Azonban nem csak a küldemény tartalmára és a címzett országra vonatkoztak korlátozások. További megszorítás volt a feladót illetően is: a tarifát csak olyan könyvkiadó vállalat vagy annak fiókja vehette igénybe, ami az illető postahivatal illetékességi területén volt.

A határozat alapján tehát léteztek Korona inflációs küldemények, noha sajnos ilyennel eddig még nem volt szerencsém találkozni.

A kedvezményes díjszabás a postaegyezmény alapján mindig az aktuális külföldi nyomtatvány tarifának az 50%-a volt, a későbbiekben azzal együtt változott.

Mint ahogy azt a bevezetéséről szóló rendeletben olvashatjuk, könyv fajtájú küldeményeket kezdetben mindösszesen 11 országba lehetett küldeni. A nyomtatványokkal megegyező módon bármely kiegészítő szolgáltatást igénybe lehetett venni (ajánlás, express, légiposta stb) a könyvküldemények esetében is. A kedvezményezett országok köre az idők során többször módosult: először bővült, majd a háború kitörése után szűkült. A PTRT 1926 / 61. száma már 26 kedvezményezett országot sorol fel (például a viszonylag belátható távolságra lévő Görögország vagy Saarvidék mellett olyan távoli egzotikus államokat is, mint Elefántcsontpart vagy a Somálai partvidék). A jelenleg ismert utolsó bővülés a Balti-tenger partján fekvő Danzig csatlakozása 1930. május 15-én (PTRT 1930 / 20.).

Az 1927. január 1-től, a Pengő bevezetésétől érvényes díjszabás az ekkor már 25 társult országot számláló címzetti körbe:

  • 50 grammonként 3 fillérre módosult,
  • Olaszországba pedig továbbra is a többi címzettől eltérő módon, 50 grammonként 4 fillér volt a tarifa.

A kedvezményes külföldi könyvtarifa tehát a mindenkori külföldi nyomtatvány díjszabásához volt kötve és azzal együtt változott, illetve az aktuális háborús helyzet alapján a kedvezményezett országok köre is szűkült. Ebből következik, hogy érintette az 1941. szeptember 15-től érvényes nyomtatvány tarifa változás is, mely során a következő díjszabás lépett életbe:

  • Németországba, Cseh-Morva Védnökségbe, Lengyelországba (Főkormányzóságba), Horvátországba 50 grammonként 6 fillér,
  • egyéb külföldre 50 grammonként 8 fillér.

Egyéb külföldre küldött kedvezményes tarifájú küldemény címzettje ekkor már az összes UPU (Universal Postal Union, azaz Egyetemes Postaegyesület) tagország lehetett.

A belföldi könyvtarifa bevezetésének dátumát sajnos nem találtam meg, a legkorábbi, amit leltem, 1941 augusztusából.

100g-ig4f
250g-ig8f
500g-ig12f
1000g-ig16f
2000g-ig32f
3000g-ig48f
Várady: Posta és Távirda tarifák XXXIV. évf. 3. számában:

A tarifa 1943. július 1-től (PTRT 1943 /32.) változott a következők szerint:

100g-ig6f
250g-ig10f
500g-ig16f
1000g-ig24f
2000g-ig40f
3000g-ig60f

1945. július 2-től kezdődően a kedvezményes könyvtarifa hivatalosan is megszűnik, annak kiváltásáról a PTRT 1945 / 6. szám rendekezik: “E küldeményekre a jövőben a nyomtatvány díjak érvényesek.” A Forint bevezetésekor a könyvtarifa történetében is új fejezet kezdődött, és bár az 1945-ös megszüntetés után újraindult, kizárólag belföldi forgalomban volt használható.

A távolságot mint táblázatot, megkapod…

A távolságmérés ma az internet segítségével gyerekjáték: az ember csak beír két települést, kiválasztja, hogy közúton vagy légvonalban szeretné megkapni a kívánt eredményt és már végzett is. De vajon hogy működött ez az 1850-es években?

Honnan tudta a XIX. század közepén egy postamester, milyen értékben kell bélyeget felragasztani egy levélre, mikor nemhogy internet nem volt, de még az egységes díjnégyszögrendszer (Taxfeld) sem került bevezetésre?

A kérdésre a választ a közelmúltban egy régiségboltban találtam meg, ahol a kiscelli postahivatal számára készült érdekes táblázat akadt a kezembe, mely tartalmazza a környéken érvényes tarifákat. Az a tény, hogy egy ilyen csodálatos postatörténeti darab a mellékelt képen látható szép állapotban fennmaradt, igazán figyelemreméltó, és csak buzdítani tudom a gyűjtőtársakat, hogy az interneten elérhető bélyegboltok és árverezőházak tengernyi kínálata mellett ne feledkezzenek meg a régiségboltokról és antikváriumokról sem.

A táblázat négyes csoportosítást tartalmaz a postai díjazás szerint:

  • Azon postaállomások, melyek 10 mérföld távolságon belül vannak: 3 krajcár.
  • Azon postahivatalok, melyek 10 mérföld távolságon belül vannak, és a kiscelli postakerülethez tartoznak: 2 krajcár (helyi / külterületi küldemények).
  • Azon postahivatalok, melyek 10-20 mérföld közötti távolságban vannak: 6 krajcár.
  • Minden egyéb belföldi cím esetén a levél díja 9 krajcár.

A fenti díjszabásban megjelölt díjak latonként értendők, természetesen a nehezebb (több latos) küldeményekre a fenti díj egyenes arányosan az alapdíj többszöröse. A levélpostai forgalomban 1865. december 31-ig az úgynevezett bécsi lat volt használatban a súly mérésére (belföldön), mely a bécsi font 1/32-ed része volt, tehát 1 lat = 17,5 gramm. Ezt váltotta fel a vámfont / vámlat, majd 1873 / 1874-től a kilogramm / gramm mértékegységek használata.

A díjtáblázat valamikor 1850 és 1865 közötti időszakból maradhatott fent, erre pedig abból következtethetünk, hogy a táblázat szövegében 1850-ben megjelent bélyegek már említésre kerültek. A végdátumnak további konkrétumok híján azért jelölhetjük az 1865-öt, mert a díjövrendszert a levélpostai forgalomban 1865. november 15-én szüntették meg.

A szövegben említett mérföld alatt az osztrák-magyar postamérföld értendő, mely hosszmérték egyenlő 4000 bécsi öllel. Egy bécsi öl 1,896 méter, tehát 1 postamérföld = 7,5859 km.

Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy A magyar bélyegek kézikönyve („feketekönyv”) 80. oldalán megadott táblázat alatt szereplő átszámítás helytelen. Kérem, mindenki javítsa ki a fentiek alapján a kézikönyvében!

Érdemes külön megemlékeznünk a kézbesítési terület fogalmáról (a táblázat 2. oszlopa):

  • Azon településeket értjük ez alatt, melyek saját postahivatallal nem rendelkeztek, így kézbesítési szempontból egy környékbeli nagyobb településhez tartoztak.
  • Külterületnek is nevezték, ismerős lehet a külterületi expressz tarifa elnevezésből is.
  • A külterületre küldött helyi tarifás levelek minden esetben a normál helyi küldeményekhez képest többszörösre értékelt ritkaságok. Például a Kiscellen helyi tartifával feladott küldemény, melynek címzettje valamelyik külterület volt, mondjuk Baba vagy Adorján, jóval borsosabb áron kel el egy árverésen, mint az a helyi tarifás küldemény, melynek címzettje és feladási helye is Kiscell.

Tehát a postamestereknek nem kellett a küldemények feladásakor a távolságot méricskélni, elég volt a kapott táblázat szerint kikeresni a címzett községet. Ez lehet az oka, hogy az adott időszakban a küldemények távolság szerint jellemzően helyesen vannak bérmentesítve.

A postai távolságszámítás témája iránt érdeklődőknek javaslom elolvasni Orbán Ferenc részletes tanulmányát a Philatelica 1988. / 1. számában, mely a MAFITT oldaláról ingyenesen is letölthető.

A kiscelli postahivatal díjövi tarifatáblázata

A cikk eredetije a Bélyegvilág c. folyóirat 2022 áprilisi számában jelent meg.

Amikor a galambok Saint Luciába hajóztak…

Egy csodálatos levél a magyar hiperinfláció idejéből, melynek célba érekzésekor az infláció már csak egy rossz emlék volt.

Ahogy azt talán mindenki ismeri a világ történelem legnagyobb áremelkedése Magyarországon volt, melyet II. avagy hiperinfláció néven szoktunk nevezni. A havi infláció megközelítette a 41.900 billió százalékot, közérthetőbben fogalmazva az árak ~15 óránként duplázódtak. Ennek az időszaknak a filatéliai vonatkozásai is egy különlegesen izgalmas és érdekes gyűjtési területet képeznek. A Hunfilex 2022 kiállításon is megcsodálhattuk több kiemelkedő gyűjteményt a korszakból, Robert Morgan, Ito Fumihisa és végül de nem utolsó sorban Florent Tricot gyűjtőtársaktól.

A minap a kezembe került egy rendkívül izgalmas bár kétségkívül filatelista küldemény a korszakból, melyet Pestszentlőrincről küldtek Saint Luciára. Érdekes tény hogy a szigetet 1502-ben, Szent Lucia napján fedezte fel Kolumbusz, és innen ered az elnevezése is. A küldemény címzettje Hector Gowans Reid ezredes, aki a Brit nyugat-indiák jeles filatelistájaként ismert, és ki saját bevallása szerint a Manhattan Projectben is részt vett.

A küldemény feladási dátuma 1945. július 11.-e, mely az úgynevezett 24. díjszabás időszakára esik, mikor is a külföldi levél díja 400.000 bpengő (azaz 400.000 billió pengő kiírva: 400 000 000 000 000 000 pengő) volt. A levélen számtalan akkor már forgalomból kivont bélyeg mellett megtalálható a még forgalomban lévő milpengős bélyegekből 31.400 milpengő értékű, de ez az összeg a pénzromlás miatt gyakorlati értékkel nem bírt, összesen csak 0,0314 bpengő értéket jelentettek. Valamint a billiós sorozat első két értéke az 1 és a 2 billiós bélyeg.

A Billiós vagy köznapi nevén Galambos sorozatról tudni illendő, hogy postatiszta bélyegként nagyon gyakori, mondhatni filléres értékű bélyeg, de valóban futott köznapi levélen rendkívül ritka és értékes bélyeg, a korszak egyik nagy ritkasága.

A 400.000 bpengő díjba tehát csak a két galambos bélyeg számolható, de hogy beleszámolták-e vagy sem, már sosem fog kiderülni. A díjlerovás egésze (400.000 bpengő) vagy legalábbis döntő hányada (399.997 bpengő) készpénzben került megfizetésre. A levél tehát így kezdte meg 42 napos utazását a Karib-térségbe, mely destináció minden korszak legritkábbja. Mikor a levél augusztus 22.-én megérkezett a címzetthez, a pengő és a hiperinfláció is csak egy rossz emlék volt, mert akkor már 22 napja használtuk a Forintot…

A cikk eredetije a Bélyegvilág c. folyóirat 2022 júniusi számában jelent meg.

Áruminta extrákkal

A cikk a Bélyegvilág c. folyóirat 2022 januári számában jelent meg.

A tavalyi év egyik nagy meglepetése volt a képen látható, eddig ismeretlen unikális postatörténeti darab, mely több szempontból is a “legnagyobbnak” számít. Nézzük tehát, mi is ez pontosan.

Cikkünk főszereplőjének a feladója a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár Rt. belvárosi irodája volt, ahonnan a csomagot Johannesburgba küldték. A küldemény tehát egy ajánlott légiposta áruminta a Dél-afrikai Unióba (brit domínium) küldve, amelynél érdemes elidőzni egy kicsit:

  • Ajánlott – jelentése megegyezik a leveleknél használatos ajánlással, így a díjszabása is azonos, miután az minden küldeményfajtára megegyező.
  • Légiposta – a légiposta díjszabás a pengő-filléres korszakban akár országonként is változó lehetett, így volt ez esetünkben is: a dél-afrikai légiposta pótdíj 90f / 5 gramm. A légiposta pótdíj néha küldemény típusonként is eltérhetett, erre érdemes figyelni tarifáláskor.
  • Áruminta – vizsgálatunk tárgya, mellyel bővebben foglalkozunk.

Az áruminta

A postai szállítás egy méltatlanul mellőzött küldeménytípusa, mely bár a teljes magyar postatörténetben (sőt az OPM időszakban ) jelen volt, jelen van egészen napjainkig, mégis oly kevés magyar gyűjteményben található meg. Ennek oka, hogy az áruminták még a nyomtatványnál is kevesebbre becsült küldeménytípusok voltak, több mint 99%-a a küldemények csomagolásának a felbontás után azonnal a kukában landolt, így aztán ritkábban lehet látni árveréseken is, nagyobb számban csak az 1946 utáni időszakból ismeretes.

Az áruminta definíciója megtalálható A Pallas Nagy Lexikonában mely az ~1895 körüli időszakból származik, de mégis döntően helytálló és mindenkor érvényes adatokat tartalmaz:

„Az árúnak oly része (csekély mennyisége), melyből az egészre lehet következtetni. A termelő vagy a nagykereskedő oly célból küldi fogyasztóinak, vagy a közvetítő kereskedőknek, hogy ezek a tőle beszerezhető árú minőségével megismerkedvén, vele üzleti összeköttetésbe lépjenek. Az árumintákat csekély súlyuk és kiterjedésüknél fogva túlnyomóan postán szokták szétküldeni, ahol e néven külön díjkedvezményes küldeményfajt képeznek, mely az idevágó közgazdasági és postaszolgálati követelményekhez mérten következő feltételek alá esik: Súlya a 350 g.-ot (Németországba a 250 g.-ot), kiterjedése pedig a három irányban a 10, 20 illetve a 30 cmt nem haladhatja túl (tekercsáruminta nem lehet hosszabb 30 és vastagabb 15 cm.-nél); áruértéke (valeur marchande) nem lehet: levelezésszerű közleményeket nem tartalmazhat, de a feladó címét, gyári jegyeket, folyó számokat, árakat, súlyt, kiterjedést, egyéb mértékeket, nemkülönben adatokat az árú származása. természete és készletére nézve szabad közölni; végül a postai ellenőrzés szempontjából akként kell burkolni (zacskóba, dobozba, nyitott borítékba stb.):hogy tartalma könnyen megvizsgálható legyen. Élő méhek, továbbá folyadékok, zsir- és festőanyagok, vegyi- és festőtermékek csak meghatározott csomagolási feltételek mellett szállíthatók postai árumintaként. Az előző feltételeknek meg nem felelő árumintákat a posta nem szállítja. Az áruminta viteldija: 50 g.-ig 2 kr., 250 g.-ig 5 kr. és 350 g.-ig 10 kr.: express, továbbá ajánlva és térti vevény mellett is küldhető. A díjakat levéljegyekben a feladáskor kell lefizetni. Ha a feladó a díjnak csak egy részét rótta le, a címzettől a díjkülönbözet kétszeresét szedik. Bérmentetlenül az árumintát egyáltalán nem szállítják. Ausztriába s a megszállott tartományokba ugyanezen díjak járnak érte, csak a 2 kr-os tétel hiányzik. Németországba a díj egysége 5 kr. Máshová a külföldre az áruminta díja 50 g-onként 3 kr.”

Bizonyára a legtöbben láttunk már küldeményeket „minta érték nélkül” / „muster ohne werth” vagy csak „minta” / „muster” feliratokkal, mely feliratok azt a célt szolgálják, hogy jelezzék, hogy a küldemény más díjszabás alá esik. Mint a definícióban olvasható, az árumintáknak értéke nem lehetett, így az „áruminta” vagy „minta érték nélkül” jelölések jelentése megegyezik.

A terjedelmesebb méretű áruminták és a nagy alakú nyomtatványok stb. esetében a teljes küldemény / csomagolás nem maradt / nem maradhatott fent. Ha fenn is maradt volna, a mérete miatt gyűjteményben egyébként sem lenne kezelhető, így ezekből a nagy kiterjedésű küldeményfajtákból a feladói és címzés adatokat és a teljes bérmentesítést tartalmazó fedlapok / címzéslapok, teljes azaz komplett küldeménynek számítanak.

A küldemény

A küldemény tarifahelyes bérmentesítése 69,38 pengő, mely rendkívül magas díjlerovás egészen elképesztő kombinációban: Repülő II. 4*5 pengő + Nagy Madonna 2*10 pengő + 5 pengő + Repülő III. 3*5 pengő + 2*2 pengő + 4*1 pengő + 80f + 40f + 10f + Arcképek 2*4f.

Unikális vegyes felhasználása a Repülő II. + III. és Nagy Madonna sorok záróértékeinek.

A bérmentesítéshez felhasznált bélyegek jól mutatják, hogy egy postai kezelőhelyen milyen kevés nagy címletű bélyeg volt, amikor elfogyhattak a Nagy Madonna 10 pengős, majd a különféle 5 pengős bélyegek is, már csak 1-2 pengősökkel tudták folytatni a ragasztgatást.

Légiposta útján küldött áruminta küldemény alig-alig ismeretes, Afrikába küldöttből pedig ismereteim szerint ez a korszak egyetlen fennmaradt példánya, melynek pontos díjazása a következők szerint számolandó:

Az áruminta súlya 379 gramm, ami postairónnal a lap tetején van feljegyezve, szerencsére haloványan bár, de olvashatóan, így a súly alapján a tarifa már könnyebben megfejthető:

  • áruminta külföldre: 50 grammonként 6 fillér (PTRT. 1926 / 136.116), így a küldemény 350-400 gramm közötti 8. súlyfokozatba esik, tehát 8*6 fillér = 48 fillér
  • az ajánlási díj 50 fillér,
  • a dél-afrikai légiposta pótdíj 5 grammonként 90 fillér (PTRT 1936/91.560/4.), így a 379 gramm súlyú áruminta után 76-szeres légiposta pótdíjat kellett számolni, azaz a légiposta pótdíj 76*90f = 68 pengő 40 fillér.

Így az áruminta tarifahelyes postadíja 48f + 50f + 68,4 pengő = 69,38 pengő.

A csomagban feltételezhetően szövetmintát küldhettek, mely üzlettől igen sokat remélhetett a szövőgyár, ha képes volt a horribilis összegű légiposta pótdíj megfizetésére: 68,4 pengő (mai árfolyamon ~60.000 Ft (artortenet.hu)), hisz a csomagot 48 fillérért (mai árfolyamon ~500 Ft) is elvitték volna hajóval.

Az itt bemutatott áruminta tehát több szempontból is egyedi és különleges, így joggal követel helyet a magyar pengő-fillér időszak légiposta dokumentumainak legnagyobbjai között, és mutat rá arra a tényre, hogy a postai levelek mellett mennyi izgalmas küldeményfajta létezik.

postatorteneti_karcolatok_intro

Üdvözlöm a kedves Olvasót!

Jelen felület célja a postatörténeti gyűjtés horizontjának tágítása, amely az elmúlt években tapasztalata alapján a legtöbb esetben korlátozódott levelekre, ajánlott és / vagy expressz levelekre, levelezőlapokra, esetleg nyomtatványokra. Ezen küldménytípusok ugyan a leggyakrabban előforduló darabok a postatörténetben, azonban ennél jóval több, kevésbé ismert, igazi ritkaságszámba menő postatörténeti csemege is előkerült az elmúlt években, amelyek tarifálása és fel / megismerése forrás hiányában igazi kihívás.

Ezt a hiányosságot szeretné betölteni eme blog, melynek elsősorban edukatív jellegű írásaival, reményeim szerint a postatörténeti gyűjtemények új ismeretekkel és rendszerezettséggel gazdagodnak.

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén