A magyar 102 filléres táviratlap a magyar díjjegyes gyűjtés, és postatörténet nagy ritkasága. Összesen kevesebb mint 20 darabot ismerünk, beleszámítva a hasznélt és használatlan példányokat is.
Címke: Magyarország
BUDA / VIZIVÁROS ritka bélyegző az 1871. évi réznyomatos kiadás jelentősen elfogazott 5 krajcáros hármascsíkján. Buda és Pest csak 1873-ban egyesült, így 1872-ben két város volt. Viziváros külváros volt, de ma már a történelmi belváros része.
Az 1874. évi a 40 krajcáros réznyomású magyar távirda bélyegen az értékszám mögötti területen látványos nyomólemez kopás (jobb oldalt).
Az 1874. évi a 25 krajcáros réznyomású magyar távirda bélyegen, kopás helyett (lásd előző kép) túlfestékezés az értékszám alatt és felett.
Az 1874. évi kiadás ritka I. típusú 5 krajcáros értéke ritkán látható GYIMES-CSÍKSZÉK bélyegzéssel méghozzá zöldes színben.
Az 1874-1899. évi kiadás a magyar filatélia legnehezebb területe. Ez a 1888. évi 12 krajcáros stereo nyomat BEŠKA bélyegzéssel (napjainkban Szerbia) szállítólevél kivágáson látható, érdekessége a postakürt alatt látható lemezkitörés.
Bár régen a céglyukasztású bélyegeket a gyűjtők a kukába dobálták, napjainkban már a perfin bélyegek komoly gyűjtőtáborral rendelkeznek. Ez a korai gyűjtői viselkedés is magyarázza, miért lettek a perfin bélyegek ritkák. Különösen kedves szívünknek, ha a perfin bélyegeket küldeményen lehet megcsodálni. Az itt látható szállítólevelet a YOST írogép gyár magyarországi képviselete küldte Svájcba. A bal oldali szelvényre biztonsági okokból fel kellett ragasztani azt, mivel a csomagot lezárták, ennek köszönhetően a hat Y lyukasztású bélyeg mellett a cég levélzárója is fennmaradt. A colis postal küldemény tarifahelyesen 1 Korona volt, melynek a 6 bélyeges díjlerovása külön érdekesség. Tudniillik, a cégek magas értékű bélyegeket ritkán tartottak (ebből kifolyólag ritkák a magas értékú perfin bélyegek is), ezért feltehetőleg a Yost-nak sem voltak Koronás címletei raktáron, így a levélpostán használatos filléres címletekből válogatta össze az 1 Korona értéket.
A 2 kr benyomott bélyeg 4 fillérnek felelt meg, így a 6 fillér kiegészítéssel, megfelelt a 10 filléres tarifának. A díjjegyes lap válaszlapjának „újra” felhasználása elvileg nem volt szabályos, de a fennmaradt anyag azt mutatja, nem foglalkoztak ezzel a postán. A krajcár-fillér vegyes bérmentesítés 9 hónapig volt lehetséges (1900.01.01 – 1900.09.30.), és nem túlzás azt állítani, hogy ez az időszak a magyar postatörténet legkedveltebb időszaka.
Az 1900-as turul 6 filléres értékének 4 színvariánsa ismert, melynek története nagyon érdekes, de erről majd később írok.
A cikk a Bélyegvilág c. folyóirat 2022 márciusi számában jelent meg.
A postatörténeti gyűjtés savát-borsát mindig a ritkaságok adják, a megfejtésre váró küldemények és tarifák, lelkes postatörténeti gyűjtőként jómagam is ezeket keresem, kutatom. Így lettem figyelmes egy Németországba menő ajánlott küldemény címzésére, melyen a következő felirat volt olvasható: “Kedvezményes tarifájú könyv”, mely kedvezményes tarifáról korábban nem hallottam. A kutatás eredményeképpen a kérdésre az 1924. augusztus 28-án Stockholmban kelt egyetemes postaszerződésben és a hozzá kapcsolódó postai rendeletekben találtam meg a választ. Engedjék meg a Gyűjtőtársak, hogy megismertessem Önöket a könyvtarifával!
Könyvtarifával 1925. október 1-től (PTRT 1925 / 38) kezdve kizárólag külföldre lehetett feladni küldeményeket igen szigorú megkötések mellett.A küldemény tartalma lehetett:
- közvetlen a hírlapkiadó hivatalok által feladott hírlapok,
- tudományos és irodalmi társaságok által egymásnak küldött tudományos művek, illetve
- könyvkiadók által kiadott fűzött vagy bekötött könyvek (kivéve bármely reklámot).
A kedvezményezett országok köre a három kategóriában eltérő volt, de mi most csak a könyvtarifával foglalkozunk részletesen, melynek címzetti köre a rendelet megjelenésekor az alábbi országok lehettek: Argentína, Ausztria, Belgium, Cseh-Szlovákország, Franciaország, Lettország, Németország, Portugália, Paraguay és Uruguay.
A küldeményben csak a kiadóvállalat saját kiadásában megjelent könyvek teljesen új, használatlan példányát lehetett elhelyezni. Például “a Franklin-Társulat csak olyan könyvküldeményt küldhet fenti díjkedvezmény mellett, amely saját kiadásában jelent meg s ez a könyv címoldalának alján [vagy a könyv hátlapján] fel van tüntetve”.
A rendelet kihirdetésekor érvényes tarifa:
- 50 grammonként 400 Korona,
- ettől megkülönböztetett díj volt használatban az Olaszországba menő, a könyvkiadók által közvetlenül feladott könyvtarifás küldeményekre vonatkozóan, mely díj 50 grammonként 600 Korona volt.
Azonban nem csak a küldemény tartalmára és a címzett országra vonatkoztak korlátozások. További megszorítás volt a feladót illetően is: a tarifát csak olyan könyvkiadó vállalat vagy annak fiókja vehette igénybe, ami az illető postahivatal illetékességi területén volt.
A határozat alapján tehát léteztek Korona inflációs küldemények, noha sajnos ilyennel eddig még nem volt szerencsém találkozni.
A kedvezményes díjszabás a postaegyezmény alapján mindig az aktuális külföldi nyomtatvány tarifának az 50%-a volt, a későbbiekben azzal együtt változott.
Mint ahogy azt a bevezetéséről szóló rendeletben olvashatjuk, könyv fajtájú küldeményeket kezdetben mindösszesen 11 országba lehetett küldeni. A nyomtatványokkal megegyező módon bármely kiegészítő szolgáltatást igénybe lehetett venni (ajánlás, express, légiposta stb) a könyvküldemények esetében is. A kedvezményezett országok köre az idők során többször módosult: először bővült, majd a háború kitörése után szűkült. A PTRT 1926 / 61. száma már 26 kedvezményezett országot sorol fel (például a viszonylag belátható távolságra lévő Görögország vagy Saarvidék mellett olyan távoli egzotikus államokat is, mint Elefántcsontpart vagy a Somálai partvidék). A jelenleg ismert utolsó bővülés a Balti-tenger partján fekvő Danzig csatlakozása 1930. május 15-én (PTRT 1930 / 20.).
Az 1927. január 1-től, a Pengő bevezetésétől érvényes díjszabás az ekkor már 25 társult országot számláló címzetti körbe:
- 50 grammonként 3 fillérre módosult,
- Olaszországba pedig továbbra is a többi címzettől eltérő módon, 50 grammonként 4 fillér volt a tarifa.
A kedvezményes külföldi könyvtarifa tehát a mindenkori külföldi nyomtatvány díjszabásához volt kötve és azzal együtt változott, illetve az aktuális háborús helyzet alapján a kedvezményezett országok köre is szűkült. Ebből következik, hogy érintette az 1941. szeptember 15-től érvényes nyomtatvány tarifa változás is, mely során a következő díjszabás lépett életbe:
- Németországba, Cseh-Morva Védnökségbe, Lengyelországba (Főkormányzóságba), Horvátországba 50 grammonként 6 fillér,
- egyéb külföldre 50 grammonként 8 fillér.
Egyéb külföldre küldött kedvezményes tarifájú küldemény címzettje ekkor már az összes UPU (Universal Postal Union, azaz Egyetemes Postaegyesület) tagország lehetett.
A belföldi könyvtarifa bevezetésének dátumát sajnos nem találtam meg, a legkorábbi, amit leltem, 1941 augusztusából.
| 100g-ig | 4f |
| 250g-ig | 8f |
| 500g-ig | 12f |
| 1000g-ig | 16f |
| 2000g-ig | 32f |
| 3000g-ig | 48f |
A tarifa 1943. július 1-től (PTRT 1943 /32.) változott a következők szerint:
| 100g-ig | 6f |
| 250g-ig | 10f |
| 500g-ig | 16f |
| 1000g-ig | 24f |
| 2000g-ig | 40f |
| 3000g-ig | 60f |
1945. július 2-től kezdődően a kedvezményes könyvtarifa hivatalosan is megszűnik, annak kiváltásáról a PTRT 1945 / 6. szám rendekezik: “E küldeményekre a jövőben a nyomtatvány díjak érvényesek.” A Forint bevezetésekor a könyvtarifa történetében is új fejezet kezdődött, és bár az 1945-ös megszüntetés után újraindult, kizárólag belföldi forgalomban volt használható.
A távolságmérés ma az internet segítségével gyerekjáték: az ember csak beír két települést, kiválasztja, hogy közúton vagy légvonalban szeretné megkapni a kívánt eredményt és már végzett is. De vajon hogy működött ez az 1850-es években?
Honnan tudta a XIX. század közepén egy postamester, milyen értékben kell bélyeget felragasztani egy levélre, mikor nemhogy internet nem volt, de még az egységes díjnégyszögrendszer (Taxfeld) sem került bevezetésre?
A kérdésre a választ a közelmúltban egy régiségboltban találtam meg, ahol a kiscelli postahivatal számára készült érdekes táblázat akadt a kezembe, mely tartalmazza a környéken érvényes tarifákat. Az a tény, hogy egy ilyen csodálatos postatörténeti darab a mellékelt képen látható szép állapotban fennmaradt, igazán figyelemreméltó, és csak buzdítani tudom a gyűjtőtársakat, hogy az interneten elérhető bélyegboltok és árverezőházak tengernyi kínálata mellett ne feledkezzenek meg a régiségboltokról és antikváriumokról sem.
A táblázat négyes csoportosítást tartalmaz a postai díjazás szerint:
- Azon postaállomások, melyek 10 mérföld távolságon belül vannak: 3 krajcár.
- Azon postahivatalok, melyek 10 mérföld távolságon belül vannak, és a kiscelli postakerülethez tartoznak: 2 krajcár (helyi / külterületi küldemények).
- Azon postahivatalok, melyek 10-20 mérföld közötti távolságban vannak: 6 krajcár.
- Minden egyéb belföldi cím esetén a levél díja 9 krajcár.
A fenti díjszabásban megjelölt díjak latonként értendők, természetesen a nehezebb (több latos) küldeményekre a fenti díj egyenes arányosan az alapdíj többszöröse. A levélpostai forgalomban 1865. december 31-ig az úgynevezett bécsi lat volt használatban a súly mérésére (belföldön), mely a bécsi font 1/32-ed része volt, tehát 1 lat = 17,5 gramm. Ezt váltotta fel a vámfont / vámlat, majd 1873 / 1874-től a kilogramm / gramm mértékegységek használata.
A díjtáblázat valamikor 1850 és 1865 közötti időszakból maradhatott fent, erre pedig abból következtethetünk, hogy a táblázat szövegében 1850-ben megjelent bélyegek már említésre kerültek. A végdátumnak további konkrétumok híján azért jelölhetjük az 1865-öt, mert a díjövrendszert a levélpostai forgalomban 1865. november 15-én szüntették meg.
A szövegben említett mérföld alatt az osztrák-magyar postamérföld értendő, mely hosszmérték egyenlő 4000 bécsi öllel. Egy bécsi öl 1,896 méter, tehát 1 postamérföld = 7,5859 km.
Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy A magyar bélyegek kézikönyve („feketekönyv”) 80. oldalán megadott táblázat alatt szereplő átszámítás helytelen. Kérem, mindenki javítsa ki a fentiek alapján a kézikönyvében!
Érdemes külön megemlékeznünk a kézbesítési terület fogalmáról (a táblázat 2. oszlopa):
- Azon településeket értjük ez alatt, melyek saját postahivatallal nem rendelkeztek, így kézbesítési szempontból egy környékbeli nagyobb településhez tartoztak.
- Külterületnek is nevezték, ismerős lehet a külterületi expressz tarifa elnevezésből is.
- A külterületre küldött helyi tarifás levelek minden esetben a normál helyi küldeményekhez képest többszörösre értékelt ritkaságok. Például a Kiscellen helyi tartifával feladott küldemény, melynek címzettje valamelyik külterület volt, mondjuk Baba vagy Adorján, jóval borsosabb áron kel el egy árverésen, mint az a helyi tarifás küldemény, melynek címzettje és feladási helye is Kiscell.
Tehát a postamestereknek nem kellett a küldemények feladásakor a távolságot méricskélni, elég volt a kapott táblázat szerint kikeresni a címzett községet. Ez lehet az oka, hogy az adott időszakban a küldemények távolság szerint jellemzően helyesen vannak bérmentesítve.
A postai távolságszámítás témája iránt érdeklődőknek javaslom elolvasni Orbán Ferenc részletes tanulmányát a Philatelica 1988. / 1. számában, mely a MAFITT oldaláról ingyenesen is letölthető.
A cikk eredetije a Bélyegvilág c. folyóirat 2022 áprilisi számában jelent meg.
Egy csodálatos levél a magyar hiperinfláció idejéből, melynek célba érekzésekor az infláció már csak egy rossz emlék volt.
Ahogy azt talán mindenki ismeri a világ történelem legnagyobb áremelkedése Magyarországon volt, melyet II. avagy hiperinfláció néven szoktunk nevezni. A havi infláció megközelítette a 41.900 billió százalékot, közérthetőbben fogalmazva az árak ~15 óránként duplázódtak. Ennek az időszaknak a filatéliai vonatkozásai is egy különlegesen izgalmas és érdekes gyűjtési területet képeznek. A Hunfilex 2022 kiállításon is megcsodálhattuk több kiemelkedő gyűjteményt a korszakból, Robert Morgan, Ito Fumihisa és végül de nem utolsó sorban Florent Tricot gyűjtőtársaktól.
A minap a kezembe került egy rendkívül izgalmas bár kétségkívül filatelista küldemény a korszakból, melyet Pestszentlőrincről küldtek Saint Luciára. Érdekes tény hogy a szigetet 1502-ben, Szent Lucia napján fedezte fel Kolumbusz, és innen ered az elnevezése is. A küldemény címzettje Hector Gowans Reid ezredes, aki a Brit nyugat-indiák jeles filatelistájaként ismert, és ki saját bevallása szerint a Manhattan Projectben is részt vett.
A küldemény feladási dátuma 1945. július 11.-e, mely az úgynevezett 24. díjszabás időszakára esik, mikor is a külföldi levél díja 400.000 bpengő (azaz 400.000 billió pengő kiírva: 400 000 000 000 000 000 pengő) volt. A levélen számtalan akkor már forgalomból kivont bélyeg mellett megtalálható a még forgalomban lévő milpengős bélyegekből 31.400 milpengő értékű, de ez az összeg a pénzromlás miatt gyakorlati értékkel nem bírt, összesen csak 0,0314 bpengő értéket jelentettek. Valamint a billiós sorozat első két értéke az 1 és a 2 billiós bélyeg.
A Billiós vagy köznapi nevén Galambos sorozatról tudni illendő, hogy postatiszta bélyegként nagyon gyakori, mondhatni filléres értékű bélyeg, de valóban futott köznapi levélen rendkívül ritka és értékes bélyeg, a korszak egyik nagy ritkasága.
A 400.000 bpengő díjba tehát csak a két galambos bélyeg számolható, de hogy beleszámolták-e vagy sem, már sosem fog kiderülni. A díjlerovás egésze (400.000 bpengő) vagy legalábbis döntő hányada (399.997 bpengő) készpénzben került megfizetésre. A levél tehát így kezdte meg 42 napos utazását a Karib-térségbe, mely destináció minden korszak legritkábbja. Mikor a levél augusztus 22.-én megérkezett a címzetthez, a pengő és a hiperinfláció is csak egy rossz emlék volt, mert akkor már 22 napja használtuk a Forintot…
A cikk eredetije a Bélyegvilág c. folyóirat 2022 júniusi számában jelent meg.
